Történt egyszer, valamikor jó sokára,
Hogy egy szerencsétlen fiúcska el fog indulni a nagyvilágba.
Rambó volt az ő neve,
Nem-hajában az ereje.
De ezt nem tudhatta szegény legény,
Volt is haja, mennyiségileg kemény.

Hármasúthoz mikor érkezett,
Döntés került elé: cirill betűk, vagy ékezet.
Hát lefékezett.

"Mit is tegyek" - gondolta ő -
"A hosszú haj nem észerő."
Balra, jobbra, egyenesen
Bár eveznék a gangeszen.
Egyszerűbb ott a döntés
Két irány van csak, föl és
Le.

Hármasútnál álldogálva,
Tanácstalanul bámulva sorsára
Szembejött a három sztereotíp,
Mindnek szándéka volt, 5.1 t 192.168.1.1.

Elsőként a kalmár szólította meg,
"Pénzért kövess, pénzért remegj,
Boldogságod vásárolod,
Ha hajad parókaként  jó pénzért adod."
Hősünk nézte, mint a borjú
Nem kell a pénz, csak a bor jó

Aztán jött a fejedelem:
"Fejed hajjal reménytelen elem
A korona sem marad rajta,
Így nem lesz soha nőd a Tarja"
"Tar, ja az kell, én azt soha"
- Mondta Rambó - és küldte tova

Végül a tudós, bölcsen számolt
Integrált és felhatványolt.
"Vigyázz, fiam, édes Benő
Az n dimenziós sün topológiailag nem fésülhető."
"Hát akkor én hova szarjak?
Hiperbolikus pályán repülnek a varjak."

Reménytelen helyzet alakult a tájon,
Történetünk feloldására az egész közönség lélegzetvisszafojtva várjon.
Hatásszünet, késleltetés
várakozás, tűkön ülés.

Hatásszünet, késletetés
várakozás, tűkön ülés.

És mégegyszer, közösen:
Hatásszünet, késletetés
várakozás, tűkön ülés.

Noshát, noshát ki az, ki közelg?
Csak nem Bundi valami rímelő alkoholtartalmú folyadékkal?
Mellette meg Gedeon bá nőkbálványa,
Fodrászat a tudománya.
Kérdezik is "Rambó, rambó,
Van-e nálad némi apró?"
"Nos az nincs, de sörért adom,
Sörényemet lenyiratom."

Így is történt, ez lett a vége
Egy új kaland lesz hősünk hajthatatlan léte.
Viszont mielőtt beindulna a konverzáció,
Szólnunk kell, az illusztráció csak illusztráció.